Az állványzat egy olyan munkaplatform, amelyet az építési folyamatok zökkenőmentes lebonyolításának biztosítására állítanak fel. Az állványzat elhelyezkedése szerint külső és belső állványzatra osztható; a különböző anyagok szerint fa állványzatra, bambusz állványzatra és acélcső állványzatra; a szerkezeti forma szerint függőleges oszlopállványzatra, hídállványzatra, ajtóállványzatra, függőállványzatra, függőállványzatra, konzolos állványzatra és kúszóállványzatra osztható.
Az állványzat fejlődésének története és trendje Kínában
Az 1980-as évek elején Kína sorra bevezette a különböző típusú állványzatokat, mint például a portál állványzatot és a csészehorgos állványzatot külföldről. A portál állványzatot számos hazai projektben is széles körben alkalmazták, és jó eredményeket értek el. A portál állványzat termékminőségi problémái miatt ezt az állványzatot nem népszerűsítették és alkalmazzák széles körben. Kínában számos portálállványgyártót építettek, termékeik nagy részét külföldi rajzok alapján dolgozzák fel. Az új állványok között a csészehorgos állvány a legnépszerűbb állványtípus, de alkalmazása nem elterjedt. Csak bizonyos területeken és néhány projektben használják.
Az 1990-es évek óta egyes hazai vállalkozások külföldi technológiát vezettek be és számos új állványt fejlesztettek ki, mint például a tűs állványzatot, a CRAB modulállványt, a tárcsás állványzatot, a négyzet alakú torony állványzatot és a különböző típusú mászókákat. Technikailag a hazai állványgyártó cégek képesek különféle új állványzatok feldolgozására és gyártására.
A gyakorlat bebizonyította, hogy az új állványok használata nem csak az építőiparban biztonságos és megbízható, a szerelési és szétszerelési sebesség gyors, de az állványzatban felhasznált acél mennyisége 33%-kal csökkenthető, az összeszerelés és a szétszerelés hatékonysága több mint kétszeresére növelhető, az építési költség jelentősen csökkenthető, az építési terület civilizált és rendezett.
Az állványzat jellemzői
A különböző típusú mérnöki konstrukciók különböző célokra használnak állványokat. A legtöbb hídtartó keret csészehorgos állványt használ, néhány pedig portál állványt. A főszerkezet építésénél használt legtöbb talaj típusú állvány rögzítőállványt használ, és az állványoszlopok függőleges távolsága általában 1.2–1.8 m; a vízszintes távolság általában 0.9-1.5 m.
Az általános szerkezetekhez képest az állványok munkakörülményei a következő jellemzőkkel rendelkeznek:
1. A terhelés változékonysága nagy;
2. A rögzítőelem csatlakozási csomópontjai félmerevek, és a csomópont merevsége összefügg a rögzítőelem minőségével és a telepítés minőségével, és a csomópont teljesítménye nagy eltéréseket mutat;
3. Az állványszerkezet és a komponensek kezdeti hibái vannak, mint például a rudak kezdeti elhajlása és rozsdája, szerelési mérethibák, terhelés excentricitása stb.;
4. A falhoz való csatlakozási pontok nagy eltéréseket mutatnak az állványzat korlátai között. A fenti kérdésekre vonatkozó kutatások hiányoznak a szisztematikus akkumulációs és statisztikai adatokból, és nem adottak a feltételek a független valószínűségi elemzéshez. Ezért a szerkezeti ellenállás korrekciós együtthatójának 1-nél kisebb szorzatát a korábban használt biztonsági tényezővel történő kalibráció határozza meg. Ezért az ebben a specifikációban alkalmazott tervezési módszer félig valószínűségi és félig empirikus jellegű. A tervezési számítás alapfeltétele, hogy az állványzat megfeleljen a jelen leírásban meghatározott szerkezeti követelményeknek.
